Magas trónján a sors ül, titkos könyv kezében, Az életkönyv ez; benne két lap a mienk, Az egyiken borongó gyász vonul sötéten, A másik hajnalodva rózsaként dereng. Óhajtom én: legyen hő kedveződ a végzet, Hogy általolvasnod ne kelljen a sötétet!