Álmodom?
Álmodom tán, hisz oly csodás,
Mint látatlanba a vak vallomás,
Rabul ejt, bűvöl, s nem enged,
Az álmok mögött, mit rejthet?
Hagyom, vigye utam a végzet,
Itt szorongatom, s nézem a képet,
Miről visszamosolyogsz rám kedvesem,
Te lettél mindenem, te lettél az életem.
Álmodom, hisz nem lehet ilyen az élet,
Nem adhat ennyi csodát, szépet,
Mégis, oly hihetetlen, oly csodás az álom,
S én most már csak te rád vágyom.
Beléd szerettem, nem tagadom,
De nincs is rá indokom,
Nem éreztem még soha ily szépet,
Szerelmes lett egy kósza lélek!
|