[2-1]
Egy asszonynak, aki a vgzete ellen panaszkodott, ezt vlaszolta a Mester:
- Te alaktod a vgzetedet.
- De arrl nem n tehetek, hogy nnek szlettem.
- Hogy valaki nnek szletik, az nem a vgzet. Az a sors. A vgzet az, hogy hogyan fogadod el ni mivoltodat, s mit hozol ki belle.
|

A n: tettl talpig let.
A frfi: nagykp ksrtet.
A n: mind, mely l s halott,
gy, amint kt-kzzel megfogadhatod;
a frfi; minderrl egy csom
ktes blcsessg, nagy knyv, zagyva sz.
A frfi – akr blcs, vagy csizmavarga –
a vilgot dolgokk szthabarja
s mg zg krtte az egy-rk ram,
cimkk kztt jr, mint egy patikban.
Hiban szll be fldet s eget,
mindg semmisgen t get,
mert hol egysg van, rszeket teremt,
s nvvel illeti a vgtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezr,
alkot s rombol, de igazn nem l
s csak akkor l – vagy tn csak lni ltszik –
ha nk szembl r let sugrzik.
A n: mindennel pajts, elven
csak az aprz sznek idegen.
A ttlen vizsgltl sszefagy;
mozogj s mozgasd s mr kirlya vagy:
lgy svrgs, helyzeti er,
oly frfit vr, kitl mozgsba j.
Alakja, bre hvst nekel,
minden hajlsa letet lehel,
mint menny a zport, bven osztogatva;
de hogyha brki ktkeden fogadja,
tovbb-libeg s a legny vrig-srtve
letottyan cimkinek bvkrbe.
Valsg, eszme, lom s mese
ugy fr hozz, ha az kntse;
mindent, mit prja blcsessgbe rnt,
gy visel, mint cinkos pongyolt.
A vilgot, mely sznek idegensg,
brmeddig hntod: mind nki ftyla;
s vgs, kirlyni dszruhja
a meztelensg.
|
[2-1]
|