Mikor nem vagy velem
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Bennem meghal valami olyan dolog,
Mitől szívem oly boldogan ragyog.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Szívem, mint kipréselt virágszirom,
Oly üres, ha nem érzem csókod ajkamon.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Szívem, mint száraz oázis a sivatag közepén,
Oly száraz, ha nem kettőnkre ragyog az éj.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Olyan vagyok, mint egy letört virágszál,
Csak arra várok, mikor látlak már.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Körülöttem megszűnik minden, mi szép és jó,
De tudom, visszatérsz, s csak ez vigasztaló.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Kezembe képed veszem, nézegetem,
Ábrándozok, mikor fogod újra kezem.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Könnycsepp csurog végig arcomon,
Fáj, hogy Kedvesem nem láthatom.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Bennem megszakad valami, mi törékeny,
S ápolni csak te tudod Édes Egyetlenem.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Kivel nézem majd ezernyi csillag ragyogását,
S kinek látom a tükröző tóban édes pillantását?
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Szürke felhők borulnak körülöttem,
S csak Te kergetheted el fölülem.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Szívembe kínzó fájdalom tőr, s szétzúz mindent,
Mintha meghalna bennem minden, miért éltem.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Még ha tudom is, csak pár nap az egész,
De annyira fáj, mert szívembe oly erősen égsz.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
A szép emlékeket felidézem, s mosolygok,
Már csak pár óra, s látlak, ezért boldog vagyok.
Mikor nem vagy velem,
S nem fogod kezem,
Szörnyű, de ha eljön a pillanat, mikor újra láthatlak,
Elfelejtek mindent, s szorosan karomba zárlak.
|